Szólítlak, hattyú – Énekes Budai Ilonának
Vágsellye, 1976. február 22.
A Szólítlak, hattyú című verset Nagy László Budai Ilona népdalénekes első önálló estjére írta. A bevezetőt még előző évben elvállalta, a vers azonban csak hónapok alatt érlelődött meg, végül a befejezésekor ezt írta naplójában: „Hamar a vershez láttam. Írtam pár sort, de átjavítottam az utolsó részt. Kész a vers! Örömömben énekelni kezdtem. Fölébe írtam a címet: Szólítlak, hattyú. Legépeltem. Filctollal is leírtam, nagybetűs legyen, olvasni tudjam a színpadon. Este elolvastam.”
A költemény szintézisvers és ars poetica, látomásos vallomás a kulturális élet rossz tendenciáinak felnagyításával, a próféták és prédikátorok ostorozó hangvételének megidézésével. Az énekes hattyú a tisztaság, a költőiség és az emberi értékek szimbóluma. A költő nehezményezte a kultúrpolitika hozzáállását a népi költészethez, veszélyeztetettnek érezte a folklór örökségét. A vers emblematikussá vált sorával – „Úristen, én nem vagyok itthon?” – egzisztenciális és alkotói fenyegetettségét fejezi ki. Ez a kétségbeesett gondolat több interjúban is felmerült.
A hangfelvétel Vágsellyén készült egy közönségtalálkozón, ahol Nagy László több versét is felolvasta, valamint beszélt ars poeticájáról.
MNMKK – PIM Médiatár