Multimédia

A Médiatár gyűjteményéből:

Papp Tibor: Disztichon Alfa – Első magyar automatikus versgenerátor

A számítógépes versgenerálás története több évtizedes múltra tekint vissza. Theo Lutz informatikus kísérletezett először versgenerálással a stuttgarti műszaki főiskola számítógépén 1959-ben. A kanadai Jean A. Baudot mérnök nyelvész készítette el a világ első számítógép generálta verseskötetét, a La machine à écrire-t (magyarul: Az író gép), majd kilenc év múlva a számítógépen alkotott verseknek már önálló antológiája lett, ami Computer Poems címmel látott napvilágot 1973-ban. Az új médiummal olyan szerzők kísérleteztek, mint Edwin Morgan, Italo Calvino vagy Louis T. Millic, akit az egyik első számítógépes költőként tartanak számon.

A számítógépes kreatív szöveggenerálás magyarországi úttörője Tubák Csaba 1979-ben készült Elektronikus játék és segédeszköz íróembereknek című munkájával. Papp Tibor költő, író, műfordító, tipográfus, a Magyar Műhely folyóirat egyik alapítója volt az, aki vizuális munkáiban a számítógépet a mű természetes hordozóeszközeként képzelte el: „A számítógépes műnek úgy közege a számítógép, mint a filmnek a film.” (Lapozzunk vissza… – Bujdosó Alpár beszélgetése a 60 éves Papp Tiborral, Magyar Műhely, 1996. júl. 35–56.) Számítógépes munkáinak legemblematikusabb darabja a Disztichon Alfa – Első magyar automatikus versgenerátor, amely 1993-ban készült és tizenhatbillió disztichon generálására képes. A mű méltatása mellett a korabeli sajtóban nem véletlenül fogalmazták meg aggodalmaikat is: „[…] ennyi párvers után lehet-e még egyéb disztichonokat írni magyarul” (Szombathy Bálint: Papp Tibor: Disztichon Alfa, Élet és Irodalom, 1994. 27. sz.), ugyanis ez a mennyiség – ha az összes verset kinyomtatnánk – hatmilliárd (!) verseskönyv anyagát tenné ki.

A versgenerátor floppy lemezen 1994-ben került kereskedelmi forgalomba a Magyar Műhely kiadásában, a program eredeti technikai környezetének elavulása miatt ma már hozzáférhetetlen. Philippe Bootz a Francia Nemzeti Könyvtár projektjeként kidolgozott egy „virtuális gépet”, amely hozzáférést biztosít Papp Tibor multimédiás irodalmi műveihez. Ebből a programból a Petőfi Irodalmi Múzeum is őriz egy példányt. 2022 novemberében a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete A Magyar Tudomány Ünnepe programsorozat keretében bemutatta Disztichon Alfa 2.0 címmel a versgenerátor platformfüggetlen változatát.

Tandori poplemezen

Pátkai Rozina Minka: Egy pont között a legrövidebb című album

Tandori Dezső és felesége, Tandori Ágnes hagyatéka 2021-ben került a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Amellett, hogy 2022-ben megkezdődött a grandiózus hagyaték feldolgozása (csak a Médiatár archívuma közel 256 magnókazettából és CD-ből álló gyűjteményt tartalmaz), megannyi izgalmas program nyújtott betekintést a gyűjtemény egyes részeibe. Ilyen volt többek között Pátkai Rozina Minka dalszerző-énekes izgalmas produkciója a Múzeumok Éjszakáján, amin a Tandori-gyűjtemény hangkazettáinak felhasználásával írt dalait adta elő. 

E produkció továbbgondolásaként készült el Rozina Egy pont között a legrövidebb út című albuma, amelyen olyan hang- és beszédrészletek hallhatók, melyeket maga Tandori Dezső rögzített magnókazettára a ’80-as években. A dolog exkluzivitását az adja, hogy ebben az időben a költő, író a világtól elzártan élt. Legendás Lánchíd utcai lakása igazi „verébszoba” volt: „Négy veréb él házunkban. / Egyik szobánk: medveszoba. / Másik most: verebek hona.” (Egy igazi verébszoba)

Az album hangfelvételein például a házaspár által megmentett és az otthonukba befogadott verebek csipogását, a költő eszmefuttatásait, „Tandori-sziporkákat” is hallhatunk. 

Az albumba itt lehet belehallgatni:

És ha már Tandori, álljon itt az alábbi vers, amelyben a költő az írás, egész pontosan a műfordítás élményét veti össze a zeneszerzés, a zenében való „együvé tartozás” élményével: