Régi hangfelvételek és mozgóképek gyűjteménye a Médiatár archívumából.
Dénes Zsófia Ady Endréről és Böhm Arankáról
Lembert Fotóműterem: Dénes Zsófia portréja, 1915
Bölöni Györgyné Itókának dedikálta D. Zs. 1915. február 7-én
1972 augusztusában a PIM helyettes főigazgatója, Erki Edit és Tverdota György irodalomtörténész, ez időben a PIM muzeológusa, készítettek több órás hangfelvételt az akkor 87 éves Dénes Zsófiával (Zsuka), Ady Endre egykori menyasszonyával (1913), barátjával és későbbi krónikásával. A felvételnél jelen van és többször beszél Szalatnyai József festőművész is, Zsuka férje.
A majd’ négyórás hanganyagból egy rövid, 15 perces részletet közlünk Ady és Böhm Aranka (1920-tól Karinthy Frigyes felesége) kapcsolatáról. Dénes Zsófia emlékezésében Tihanyi Lajos festőművész (akit „kuka”-ként emlegetnek, mert gyermekkori agyhártyagyulladása szövődményeként süketnéma volt) elhívta Adyt a műtermébe, hogy megmutassa gyönyörű modelljét, a 17 éves diáklányt, Böhm Arankát. Zsuka szerint Ady kezdeményezi a viszonyt Arankával, ami aztán több hónapig tartott és Ady szívrohama vetett véget az együttlétüknek.
Németh Andor az önéletrajzában is utal rá, hogy 1912-ben Böhm Aranka többször meglátogatta Adyt iskolásfüzetekkel, könyvekkel. Ugyanakkor Ady versében 18 éves a „szép lyány”, míg Dénes Zsófia szerint 17 éves volt, amikor Adynál töltötte az éjszakáit a „matrózruhás lány”. Valójában Aranka 1912-ben 19 éves volt.
Péter I. Zoltán írta róluk: „Böhm Aranka előszeretettel hivatkozott mindig arra, hogy hozzá már Ady Endre is írt verseket. Valóban: az 1913-ban kiadott A magunk szerelme kötetében az Ifjú karok kikötőjében című ciklus 11 versét bizonyíthatóan hozzá írta a költő, ráadásul a ciklusnak címet adó vers dedikációja is neki szól: „Aranynak küldöm szégyenkezve”. Arany, a gimnazista Böhm Aranka az akkor már neves és elismert költő ismeretségébe férkőzve azonnal Múzsává is vált. (…) A ciklus nyitó darabjának – Öreg legény szerelme – első versszakából azt is megtudjuk, hogy Arany volt a kezdeményező, az önkéntes Múzsa: „Tizennyolc évednek csodáját, / Aranyos, szép lyány-ifjuságod, / Titkaid és a várt titkokat / Ajkaiddal miért kinálod?” Néhány szakasszal arrébb: „Ma megbódulok friss testedtől, / Mint tubarózsa illatától, / Ma szeretlek és fájdalmasan / Rejtenélek el a világtól. // De ha holnap ifjabbat látsz majd, / Erősebbet, szebbet, delibbet, / Te, forró, kedves, kivánkozó, / Megmaradsz-e hűnek, szelídnek? // Én nem hívlak, Te akarsz jönni, / Ma még könnyű, szokott a bánat, / Tán nem ölne meg a bucsuzás / Ma még irgalommal kívánlak…” (…) A verselemzők az idézett sorokból inkább csak plátói szerelemre következtetnek. Nem így a költő sógornője, Ady Lajosné – olvasható Murányi Gábor tanulmányában –, aki visszaemlékezésében „a fekete hajú, barna bőrű, cigánylány szépségű diákkisasszonyt” azzal vádolta, hogy a költő egy vele együtt töltött éjszaka utáni hajnalon miatta kapott szívrohamot.” (https://epa.oszk.hu/00100/00181/00090/EPA00181_varad_2013_08_904.htm)
Ma hallgatva a felvételt ambivalens érzésünk lehet, ami a két korszak (az 1910-es évek és a hetvenes évek) egyidejűség-illúziójából adódhat. A kiszolgáltatottsággal és zsenikultusszal, a női testhez fűződő érzéketlen viszonnyal való találkozás megrázó élmény és fontos mentalitástapasztalat.
Mozgóképek
Mihály Dénes felvétele, 8 mm-es szalag, 1928 körül.
A felvétel Ambrus Zoltán (1861–1932) író gödöllői Tégla (ma Lovarda) utcai házánál 1928 nyarán készülhetett. Sorrendben látható: Ambrus Gizella (A. Zoltán leánya); Ambrus Zoltán, Fallenbüchl Tivadar (A. Gizella férje, A. Zoltán veje); erdőtelki Halmay Gizella (a filmet készítő M. Dénes felesége), Nyáry Zsigmond, Nyáry Gál és Fallenbüchl Zoltán (A. Z. unokái); valamint id. dr. Mihály Józsefné Ambrus Mária (A. Zoltán kisebbik húga); gróf dr. Nyáry Boldizsár és felesége Mihály Edit (M. Dénes testvére) és ifj. dr. Mihály József (Mihály Dénes bátyja). Fallenbüchl Zoltán történész, művelődéstörténész Ambrus Zoltán műveit gondozta. A felvételt készítő Mihály Dénes mérnök (A. Z. unokaöccse, Ambrus Mária fia) a televízió őse, a Telehor feltalálója volt.
Ismeretlen felvétele, 16 mm-es film, 1929.
Bölöni György (1882–1959) és felesége, a szintén író Márkus Ottília (1882–1951) (Itóka) 1923-tól, rövidebb megszakításokkal 1945-ig Párizsban éltek. Amint Bölöni később felidézte: „Az én Párizsom nem emlék, melynek hímporát tollukon hozzák haza az írók, nem egy élmény. Nekem és Itókának, társamnak, Párizs egy egész hosszú élet katlana és gyönyörű valósága.” Bölöni itt írta az Ady-irodalom egyik alapművének számító Az igazi Ady (1934) című könyvét, amelyhez barátja, André Kertész készített fotográfiákat, francia írók műveit fordította magyarra és kapcsolatot ápolt a korabeli párizsi művészvilág nagyjaival. A több helyszínen: egy kerthelyiségben, egy kávéház teraszán, a Luxembourg-kertben és egy villa kertjében rögzített felvételeken jókedvű, viccelődő baráti társaságban láthatjuk a Bölöni-házaspárt és Tihanyi Lajos festőt.
Amatőr filmfelvétel, 16 mm-es szalag, 1931.
Karinthy Frigyes fiával, Karinthy Ferenccel, nevelt fiával, Kertész Tamással és több ismeretlen fiúval hógolyózik a Verpeléti út (ma Karinthy Frigyes út) és a Bercsényi utca kereszteződésében. A család 1920-ban költözött a Verpeléti út 2. számú házába. A felvételeken a régi Lágymányosi Dohánygyár igazgatói épülete is látható, mivel a Karinthy Frigyes út 17. szám alatti házat még nem húzták fel és a fák lombkoronája sem takarja a kilátást. A szánkózás helyszínéül szolgáló lejtőt később feltöltötték és lakóházat építettek a helyére.
Amatőr filmfelvétel, 16 mm-es szalagon, 1929.
A családi felvételeket, melyeken az írón kívül felesége, Harmos Ilona és fiuk, Kosztolányi Ádám látható, több különböző helyszínen készítették: Kosztolányiék Tábor utcai lakásának udvara, az Ördög-oromnál a Budai-hegységben és egy vedéglőben. A felvételek időpontját 1929-re tehetjük, ebben az évben újíttatták fel a Tábor utcai lakásukat, amiről később így ír a Pesti Hírlapban: "Házunk, melyben ma is lakunk, akkor épült újjá. Állványok meredeznek. Kőműves ládákban mész és homok van. Hirtelen megjelenek a lebontott tornác romjai között, nyári fehér ruhámban, szájamban cigaretta, leülök az írógép mellé, verem a billentyűket." [1] A cikkből az is kiderül, hogy a többi felvétel a Budai-hegységben készült.
A commedia dell’arte jellegű elfenekelésről, amit egymás között kisilonka-játéknak neveztek, Harmos Ilona részletesen ír: "Ezt a játékot többnyire ketten játszottuk, ő meg én, de barátaink előtt szívesen megismételtük. Én voltam a kisilonka, a különböző korú kislány, kéthónapostól hatévesig, a helyzethez és a tárgyhoz leginkább megfelelő. Dide felnőttet játszott, egy apát vagy bácsit, vagy néha önmagát, Kosztolányi Dezsőt, de olykor ő maga is, mint a kisilonkához hasonló korú kisfiú szerepelt a játékban. Dezsőcske néven. [...] Ilyenféle céltalan, futurista játék volta kisilonka. Ő kiélhette benne démoni rémítgető képzeletét, játékosságát, minden további következmény nélkül (én pedig kielégültem a színészi játékban.) [...] Halála előtt néhány nappal, hálás mosollyal ezt mondta nekem: A kisilonkáért érdemes volt élni."
Elképzelhető, hogy a filmet Tamás István készítette annak a szintén burleszk-jellegű filmösszeállításnak a párjaként, melynek főszereplője Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes volt, s melynek kópiája elveszett.
Németh Antal felvétele, 16 mm-es szalag, 1939. nov. 24.
A felvétel Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója (1935‒1944) és színész-író felesége Peéry Piri Tárogató utcai lakásán készült. Németh Antal visszaemlékezésében idézte fel a látogatást: „A Nemzeti Színházban 1939. november 4-én volt Németh László Papucshős című színművének bemutatója, aminek rendezése után azonnal neki kellett állnom az életem századik rendezéseként hirdetett Macbethnek, amely teljesen új inszcenálás volt Szabó Lőrinc akkor elkészült, remekbe sikerült új fordításában. (…) 1939. november 16-án írott levelemben 24-én este 8 órára meghívtam vacsorára Zsigát Tárogató úton levő lakásomra. De ugyanekkor meghívtam két barátunkat is, nejestül, akik jó baráti kapcsolatban voltak Móriczcal: Szabó Lőrincet és Németh Lászlót, az elmúlt hetek két nemzeti színházi sikerének részesét. Abban az időben passzióval keskenyfilmeztem. Ezt a ritka hármas látogatást nem hagyhattam megörökítetlenül, így azután 16 milliméteres keskenyfilm örökítette meg ezt az estét.” Németh Antal a vacsora és a kávé között vette föl filmjét. A felvétel szereplői: Peéry Piri, Démusz Ella, Németh László felesége, Szabó Lőrinc, Németh László, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc felesége, Mikes Klára, Németh Antal, két ismeretlen úr és egy hölgy, valamint a szobalány. A felvétel végén a kamera is látható.