A vívóterem

(Szín: utca Veronában)



Ott élek én, ahol Mercutio

már mindörökkön együtt-vív Tybalttal:

összetoppannak, mintha medvetalppal,

visszakoccannak, két kókuszdió.

Nincs kérdés, hogy „ki ez a Rómeó”,

„kik e famíliák”; és az se nagy baj,

ha a sértés: halálos. (Messzi, halk zaj.)

S mi-hogy bár, legjobb hittel mondva: jó.

Asszózás közben, köz-megegyezéssel,

vívó-zsákként letottyanunk pihenni.

Nem szól a vér szava: kifolyt belőlünk,

könnyűségünk oda; mégis: „Felőlünk...!”

Ki hitte volna, hogy csak ennyi, ennyi,

amit nem érünk föl karddal, se ésszel.

Műfaj:  vers