Vas István: A kivilágítatlan éjszaka (Lator László)

Megszólalók, közreműködők

Megszólaló

Lator László beszél az általa választott versről, melyet felolvas 
 
Fölkel. A férje föl sem ébred.
Elindul a hideg éjszakában
Felé. Közben a másik is kilopódzik.
Ugy látszik, hogy a Belváros kísértet-
Kongó utcáiban tudják, hová kell
Fordulniuk, hol vannak a magasban
Azok a nagy, magas, kifűthetetlen
Szobák, melyikben hamvasztja hatalmas,
Vad kályhatűz a nagy hasábokat,
Előtte sötét perzsaszőnyegek,
Levetkőznek, nem szégyellik a testüket,
A csontot, bőrt, a csíkos bőrt, a rőt parázs
Előtt tekergő nagyvad testükből, a dú-
Vad testükből elszabadultán fölcsapó,
Zöld lángot. Fúj a téli szél, romok
Közt fúj a téli szél. Magas termekbe fúj.
Magas teremben a rőtszinü, zöldszinü láng lohad.
Magányos két árnyék elindul kétfelé,
A kivilágítatlan éjszakába két-
Felé, az egyik az új hídon át vonul,
Másik a régi hídon át. Külön-külön
Vackába tér szegény két árva dúvad.