TODulás

Megszólalók, közreműködők

Megszólaló

            A felemelt kő helyére levegő tódul.

            Míg onnan, ahová a kő a felemelés s az azt (többnyire)

            követő mozdulat(sor) során, majd végül: következtében

            kerül, a levegő vagy éppen valamely folyékony anyag

            (többnyire víz, hiszen nem szoktak

            a kő-sorsok annyira változatosak lenni)

            kénytelen odébbállni.

            Ezzel a (két?) folyamattal nem szokás törődni.

            Ha valaki fölhívja a figyelmet rá(juk), rendszerint vállvonás,

            sőt  van úgy, hogy gyanakodva méregető pillantás a válasz.

 

            Hammurapi meghalt, Szókratész meghalt, Nagy Sándor meghalt,

            Caesar meghalt, Erasmus meghalt, III. Richárd is, s XIV. Lajos

            fején sem ragyog már korona.  Meghalt Immanuel Kant,

            Napoleon, Kutuzov, meghalt Széchenyi s meghalt Rilke.  Meghaltak

            a sziléziai üvegfúvók, a marseille-i matrózok, a berlini szatócsok,

            meghaltak a pécsi esperesek.

            Meghaltak a nagyszüleim mind, s anyám is meghalt.         Én

            ez idő szerint  még élek. (Scribo, ergo sum.)

            A Föld, mindehhez képest, viszont ugyanaz.

            A világűrnek elnevezett sötétségben úszik.

 

            Megvan a Fekete Erdő, s megvannak (bár egyik is, másik is fenyegetve)

            az Amazonas őserdei.        Ám ha Luther, vagy ott egy indió

            (Montezuma-kortárs) megjelölt volna egy tucat fát, abból

                                                                                   bajosan lelnének ma ’egyet is.

            Ezzel a folyamattal nem szokás törődni.

            Csak ha valaki mellől ragad el a halál egy szeretettet,

            vagy őt magát fenyegeti a csontmarok,

            akkor szorul össze a szíve.              Ha szól, a

                                                                                   végzetről dadog.

            Törvényről, amely, ha szükségszerű is tán,

            mégis abszurd és vérlázitó.

 

            Pedig

                    bölcseleti értékét tekintve

                                     hamleti tett minden kő-fölemelés.