Táj

Maréknyi vékony huzal, kusza

vonalas grafika, idegvezeték, tél,

elnagyolt táj. Fejmagasságban

kalauz röpül végig a kocsin. A

szomszéd ülésen talált fiatal lány

visszateszi a fejhallgatót. Ferdén

elmosolyodik. Papucsállatka

mobiltelefonok, kihívó 

esendőség. Minden irányban 

madár. Ennivalótól is be lehet 

rúgni, mondja valaki, s elalszik. 

Keze, a hazafelé kocogó barom,

tovább jár. Zavaros csönd, 

ásványvíz, csupasz fűzfavesszők

a  szempillákon. Fehér. Fehér. 

Fehér. Mindenki kinéz, csak 

folyton összeakad. Egy-egy 

állomás még. Akkor át tudna

bújni a képen. De fölébred. Sárga

vizeletnyom a havon, befagyott

locsolócső, összegubancolódott

rézdrót-csomó. Csak néhány

oxidálódott szál lóg ki a napból.

Megfeszül. Elszakad.