Megszólalók, közreműködők
Megszólaló
– És ha egyszer katicabogár, miért hívják... hogy is mondtad a nevét?
– Lucernaböde.
– Na, annak!
– Az van ideírva, hogy katicabogarak. És... várj, megszámolom... negyvenhétféle van belőlük. De a neve nem mindnek katica.
– Hát?
– Van itt böde, bödice, félböde, füsskata, szerecsensatka, sőt fekete-sárga katóka is van.
– És százpettyes katica?
– Százpettyes? Az nincs.
– Nincs benne a könyvben?
– Nincs. Sem a könyvben, sem a valóságban.
– De amikor én láttam.
– Százpettyes katicát?
– Azt. Aranylottak meg ezüstlöttek a pöttyei, és szárnya nem volt, nem szárnnyal repült, hanem olyan forgóval, ami a helikopternek van.
– Lucernaböde.
– Na, annak!
– Az van ideírva, hogy katicabogarak. És... várj, megszámolom... negyvenhétféle van belőlük. De a neve nem mindnek katica.
– Hát?
– Van itt böde, bödice, félböde, füsskata, szerecsensatka, sőt fekete-sárga katóka is van.
– És százpettyes katica?
– Százpettyes? Az nincs.
– Nincs benne a könyvben?
– Nincs. Sem a könyvben, sem a valóságban.
– De amikor én láttam.
– Százpettyes katicát?
– Azt. Aranylottak meg ezüstlöttek a pöttyei, és szárnya nem volt, nem szárnnyal repült, hanem olyan forgóval, ami a helikopternek van.
– Ne mondd! Akkor az egy helitica. Vagy katikopter.
– Az bizony! Helitica és katikopter. Amikor láttam, éppen azzal a bácsival beszélgetett, akit annyit emlegettél.
– Én? Mikor emlegettem?
– Most.
– Most? Milyen bácsit?
– Hát a Punk tatát!
– Na nézd csak, tényleg! Tehát a százpettyes helitica, vagyis katikopter, beszélgetett a jó öreg Punk tatával.
– Igen. És nagyokat nevettek... Nem hiszed?
– Dehogynem. Nem azért írok én nemlétezik történeteket, hogy ne higgyem.
– De ez nem nemlétezik történet, ez létezik történet – fölemelte az ujját –, figyelj csak!
Figyeltem. Tűhegynyi zúgás a nyitott ajtó felől. És már benn is volt. Aranylott és ezüstlött a száz pöttye. A légcsavarja elmosódó, szivárványszínű kör a pöttyök fölött. A helitica! Leszállt az íróasztalomra. Illegett-billegett, meg-megforgatta a légcsavarját.
– Na ugye! – mondta a lányom, de nem tudtam neki felelni – igaz, nem is lett volna mit –, mert kopogtak.
– Tessék – mondtam.
Kitárult az ajtó, és egy nagy szakállú apóka lépett a szobába. Biccentett.
– Jó napot. Punk tata vagyok. Nem látták a heliticámat? Azaz a katikopteremet?
– De itt van – mondtuk egyszerre nagy boldogan.
– Na végre! – sóhajtott fel Punk tata, és lehuppant egy karosszékbe. – Mindig elcsavarog.
A lányom rám ragyogott.
– Látod, mégis hoztam neked egy nemlétezik-létezik történetet.
– Nagyon rendes vagy – mondtam, a szemem hol a heliticán, hol meg Punk tatán.
– Megírod?
– Meg.
– A Maul úgyse fogja elhinni.
Azt akartam mondani, hogy mit csináljak, nem tudok a Maulon segíteni, de Punk tata közbevágott.
– A Maul nem számít – mondta –, nagyon kápos a feje.
– Az bizony! Helitica és katikopter. Amikor láttam, éppen azzal a bácsival beszélgetett, akit annyit emlegettél.
– Én? Mikor emlegettem?
– Most.
– Most? Milyen bácsit?
– Hát a Punk tatát!
– Na nézd csak, tényleg! Tehát a százpettyes helitica, vagyis katikopter, beszélgetett a jó öreg Punk tatával.
– Igen. És nagyokat nevettek... Nem hiszed?
– Dehogynem. Nem azért írok én nemlétezik történeteket, hogy ne higgyem.
– De ez nem nemlétezik történet, ez létezik történet – fölemelte az ujját –, figyelj csak!
Figyeltem. Tűhegynyi zúgás a nyitott ajtó felől. És már benn is volt. Aranylott és ezüstlött a száz pöttye. A légcsavarja elmosódó, szivárványszínű kör a pöttyök fölött. A helitica! Leszállt az íróasztalomra. Illegett-billegett, meg-megforgatta a légcsavarját.
– Na ugye! – mondta a lányom, de nem tudtam neki felelni – igaz, nem is lett volna mit –, mert kopogtak.
– Tessék – mondtam.
Kitárult az ajtó, és egy nagy szakállú apóka lépett a szobába. Biccentett.
– Jó napot. Punk tata vagyok. Nem látták a heliticámat? Azaz a katikopteremet?
– De itt van – mondtuk egyszerre nagy boldogan.
– Na végre! – sóhajtott fel Punk tata, és lehuppant egy karosszékbe. – Mindig elcsavarog.
A lányom rám ragyogott.
– Látod, mégis hoztam neked egy nemlétezik-létezik történetet.
– Nagyon rendes vagy – mondtam, a szemem hol a heliticán, hol meg Punk tatán.
– Megírod?
– Meg.
– A Maul úgyse fogja elhinni.
Azt akartam mondani, hogy mit csináljak, nem tudok a Maulon segíteni, de Punk tata közbevágott.
– A Maul nem számít – mondta –, nagyon kápos a feje.
Hangfájl