Megszólalók, közreműködők
Megszólaló
Rába György Éjszakai találkozás című verséről
„Az olvasó: Többértelmű a vers. De miért?
A szerző: Azért, mert Rába lételeme a modernség, s a modern költő nem fogalmi úton szól hozzád. Csak kijelent, láttat, éreztet, s így gondolkoztat. Egy tudat viszontagságaiba nyújt beleélési lehetőséget.
Az olvasó: Valami világvégébe, ami valami újnak visszatérő létrejöttében csendesedik el.
A szerző: Talán ez magának a versnek, ennek a versnek a története. Magáé a költőé a megírás folyamatában. Rába sokszor visszatér a sokszorozódó álarcok, a színpad, sőt a cirkusz képéhez: a költő annyi személy, ahány költemény szerzője, a komponálás, a befogadás idejére azonos velük.
Az olvasó: Szerep mindegyik?
A szerző: Úgy valahogyan, ahogy a Távol és közel-ben írja:
»pókfonalán igyekszik
a képzelet
Énjeimmel átfödni Énemet
megmásít s egyre folytat
a voltamból a lehetek...«
Az olvasó: Nincs ebben valami nagy-nagy köldöknézés?
A szerző: Mert többnyire az egyes szám első személy vág a kalandnak? Az alany általános, az én egyetemesről tanúskodik. Az emberi tudás lehatároltságáról. Térben és időben. Nagyon nem szerették a kádárista kultúraszervező hatalmasok. Mikor egyetlen egyszer, 1970-ben részt vettem az úgynevezett anyanyelvi tanácskozáson, az egyik Fészek Klubban tartott délelőttnek az volt a témája: hogyan terjeszthető a magyar irodalmat Nyugaton? Javasoltam olyan kortárs írókat, akik érdekelhetik a modern külföldet, például Rába Györgyöt. Az elnöklő Boldizsár Iván kidüllesztette mellét, és elutasításként olyasmit mondott öblös hangon: mi a mélységes humánum íróit tartjuk fontosnak.
Az olvasó: Ha jól hallom, amit Rábáról mondasz, akkor az az elnök ökörséget nyilatkozott. Persze te ezt kiprovokáltad.
A szerző: Bizonyos szempontból örültem is, hogy belekényszerült ebbe az ökörségbe. Ott meresztette elnöki hasát, távol tartva magától a felszínes meg a sekélyes humánumot, amiről épp úgy nem lehetett tudni, mit jelent, akár a mélységesről. Illetve azt meg lehetett tudni, hogy a mélységes humánum az ő szóhasználatában a rendszerhűséget jelenti, csak nem akarja kimondani ilyen durván, hiszen az ő feladata éppen annak elhitetése, hogy a rendszer mélységesen emberséges, ez a lényege és sajátsága, aminek megszólaltatására nem minden forma méltó, Rábáé és az újholdasoké semmiképpen sem, mert ők olyan felszínesen adnának hangot a mélységesnek, hogy a külföldi olvasó még azt hinné, mélységes nincs is, nem lehet dúskálni benne, csak a sekélyesben locspocsozva elégedetlenkedni.
Az olvasó: Nem arról van szó voltaképpen, hogy annak az ellenkezőjéből, amit a rendőrállam ráfogott, egész helyre jellemzés állna össze Rába költészetéről?
A szerző: Egyik sematizmusból a másikba esnénk. Ha azt mondanám, hogy Rába másról sem szól verseiben, mint az ember létezéséről a világban, akkor mennyiben jelezném, hogy az ő művészete miben különbözik kortársai művészetétől?
Az olvasó: Úgy érted, hogy ez a létezés a világban mennyiben más nála, mint a többieknél?
A szerző: Úgy értem, hogy még a magyar modernek is, nem beszélve a hagyományosabbakról, többnyire egy adott ego-ból sorjáztatják a világhoz, a nyelvhez való viszonyuk változatait. Rábánál viszont arra figyelünk fel, nem egy kritikus elég habozóan, hogy az ő ego-ját nehéz tartósan azonosítani. Nem akarván ebbe a „mélységbe” ereszkedni nagyképű búvárként, szerepekről beszéltem. Persze, ennek a minősítésnek rossz szájíze van, mert az egyéniség hiányát idézi fel. Úgy helyesbíthetek ezzel kapcsolatban, ha azt hangsúlyozom, Rába költészetének központjában az én felvállalja a tárgyi világot, ezt a folyamatot osztja meg olvasójával. Ez az én azonban nem adott. Ahhoz, hogy a világ felvállalása megvalósulhasson, az énnek magának is létre kell jönnie a szemünk láttára. Rendkívüli genezis játszódik a gondolattársítások, metaforák segítségével. Nem önmagát mint világot, hanem a világot mint a lírai én alakváltozatát mutatja . Az éppen folyamatban levőt a megszámlálhatatlan lehetséges közül, ami azt is jelenti, hogy egyik sem lehet végleges.”
Részlet a Retúrjegy (Kalligram, Pozsony, 2012) című kötetből.
Hangfájl