Megszólaló
Egy kis labda emlékére,
mert Szpéróm emlék-nevét ráírtam Londonban
Paper Star, te, kutyánknak
vett citrom gumilabda,
képzetnek hajigállak,
távollét kicsi napja,
ég-játéka a távol
lét Hyde park-közelének,
lennék, mintha, de máshol,
lombzöldek zizerésznek,
varjak szerteriadnak,
röpte-szerén puha gömbnek,
habzuhatag madaraknak
mennyek a vízbe pörögnek
csalképként, tovacsaptuk
történ, úszik a játék,
perc volt csak, ha becsaptuk,
mind, mi halálra a szándék:
Paper Star, te, ki Szpéró
fény-üzenése lehettél,
messzi elúszol, az ég ó
füstaranyán lehelet szél,
lónév ihlete, Csillag,
ólom-prése papírból,
rost-színeden sosem írnak
kis karmok, s ha a sírból,
vagy ha az őszi esőknek
pergésével eredvén,
elhagysz; félbe-előleg,
nem-tudhatni eredmény,
már csak a város, a fények,
már csupa emberi környék,
törtek egészbe-enyésznek,
éjfeketéllene: zöldjét
épp nem bánja a parki
lomb s fű, futnak a lámpák,
három-szín, belehalni
nincs mibe, szív, mije vár rád
emlék ködnek, a padra
zöttyensz, messzi a nap rég,
Paper Star, sugaradba
tintát csorgat a vak vég.
Műfaj: vers