Megszólalók, közreműködők
Megszólaló
Szédül a nyírfa a szélben,
körbe-körbe forog,
fogja a könnyű gyökérzet,
ami lent, odalent gomolyog.
És vele szédülök én is,
nézem az ablakon át,
lendül az égi gyökérzet,
a szélbe akasztja magát.
Dereng az arcom az ág közt,
a képem a sík üvegen,
szemem se rebben a szélben,
csak néz üresen, mereven,
halvány síri kisértet,
átcsap rajta az ág,
csontos törzs, kusza gally közt
arcát látja, ha lát.
Nincs gyökered, csak a nézés.
Üvegre lehelted az arcod.
Nincs egyebed, csak a látvány.
Szédülsz. A szélbe kapaszkodsz.
Hangfájl