Németh László Gulyás Pálról szóló előadásának bevezetője a ráckevei Ady Endre Gimnázumban, 1969. április 18-án

Megszólalók, közreműködők

Megszólaló

Gondolkoztam, Gulyás Pálnak melyik tulajdonsága az, amellyel fiatal szívekbe bevezethetném. Tán az, amelyikre őnekik is szükségük lehet életükben, a lelkierő, a szívósság és eltökéltség, amely a legmostohább adottságokat, a legpokolibb körülményeket is a tehetség táptalajává, a kibontakozás eszközévé tudja változtatni. 

A mi nemzedékünkben ők ketten voltak: Kodolányi János és Gulyás Pál, akikben ezt a képességet, ezt a lelkierőt a legnagyobb mértékben csodálhattuk. Kodolányi János hibás, gyenge testéhez elég nehéz természetet is kapott, még pályája közepén, mint családos ember is, iszonyú nyomorúsággal küszködött. Gulyás Pál egy negyvennyolc kilós, szikár testet hurcolt a debreceni ipariskola felé, ahol nagydarab, álmos inasokkal kellett küszködnie. Kis családjával egy városszéli bérházban élt. Nagy szerzeményük a Bocskay-kerti szőlő volt, amelynek a homokja elnyelte a kis jövedelmet, és amelyből a pajorok kirágták a frissen ültetett fákat. 

Ironikus, oktató természete is könnyebben szerzett ellenségeket magának, mint barátokat, s a kortársak kicsinylésén kívül az irodalom vezérét is magára tudta haragítani. Nagyon jellemző, hogy a két ember hogy küzdött meg ezekkel a korlátokkal. Kodolányi János túltette magát rajtuk, mintegy nem törődött velük. Mint a társadalom kritikusa, nagy történelmi tablók festője, az egészség szempontjaival, a teljes élet képeiből építette fel hatalmas művét. Gulyás Pál vállalta a korlátait, de lélekkel átjárva megnemesítette őket, erőforrásokká tudta változtatni. “Én is csak úgy vonszolom testem. – vigasztalja halálos beteg fiatal barátját a debreceni költő -- Már születésemkor elestem, a csíra volt rossz, rossz volt az étel, rossz volt bennem az összetétel, az ég rosszul rendezte el bennem északot és delet, a nap bennem rosszul kele, a hold bennem rossz útra megy.” S mégis, ha keressük a képet, amelyet arcképe gyanánt használhatunk, akkor Kölcsey versét választhatjuk a legjobban. Ő is olyan volt, mint Kölcsey. ,,Étheri szellem, akinek / alig volt földön földi teste / csak úgy lézengtél testtelen / a levegő vásznára festve,” s ő is jogot szerzett, hogy ahol a látszategészség ,,a Nap hatalmát csöngeti / s nyomában átok és homály kél…”, [az étel…] az élet hiteles himnuszát zenghesse el.

Műfaj:  bevezető

Szerzői jog:  © Petőfi Irodalmi Múzeum 

Egyéb:  Hölvényi György magánfelvétele, mely később került a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményébe