Megszólalók, közreműködők
Megszólaló
A vers: látható szabadság --
Na, ez egy jó mondat, csak rövid és száraz,
kellene még hozzá néhány hosszú-színes is,
hogy olyan szép, lila hosszúéneket köthetnék belőlük,
mint, mondjuk, T.Á. daloló nyakkendője, s beküldeném az
Új Nyugat nak, állítólag 150 forintos sordíjat fizet.
Ecce: 900 forintnyi értéket termeltem máris.
Egyébként röhej, hogy rácsos kórházi ágyban
termelek s elmélkedem a szabadságról.
Az éjszaka álmomban agyovertem
-- gépész-apám egykori dögnehéz hévérével –
Behemótot, az ágyszomszédomat, de úgy kell neki,
miért lökött le a kórház egyetlen vécéjének
az ülőkéjéről, egyenesen a kagyló körül
bokáig tocsogó szarba. A látható szabadságba
ez is belefér: legyen szabad gyilkolnom végre. Persze
bünhődés nélkül, mert egyébként, ugye,
lásd fent!-et ér a szabadság. Meghalt Ted Hughes,
míg élt, ő gyilkolt fekete verseiben ilyen kéjjel,
hol mai varjú, hol fűrészfogú archeopteryx
képében, közben hátborzongató torokhangon
vernyogva, hogy ez egy elfuserált teremtés,
meg kellene ismételni! -- Dehát
az együgyű istenek, akik még tudtak
lelkesedni és 150 forintos sordíj nélkül is
világokat alkotni, rég kihaltak.
Ez már egy más földtani kor, uraim! A görlici suszter
ma valóban suszter maradna élte végéig,
esetleg őt is agyonverné -- hévérrel -- az ágyszomszédja.
Elérkeztünk az idő falához, én például
úgy vesztegelek itt, e kórterem sarokágyában,
fehérre meszelt falak s fehér ágyrácsok szorosában,
ahogy Pindarosz vesztegelhetett a Herkules-oszlopok előtt:
Non plus ultra! -- Mit tudhat Virilio az idő faláról?
Arpanettjei s elektronikus elméletei között ülve
hogyan hallhatná meg Hamlet tata hangját,
a fosos tizenkettesét a szomszéd szobából,
amint épp azt üvölti: Sestra, nem akarok nem-lenni,
hallod?! Vagy mit tudhat a bőr- és prosztatarákos
pán Gottfriedbennről, aki a túlsó sarokban,
ha nem is harminc, de legalább öt testből vérzik.
Igen, mi már megérkeztünk az idő falához, és nem
vagyunk kiváncsiak rá, hogy mi van mögötte.
Szeretnénk még kicsit vesztegelni itt, s háttal állni
a falnak, hogy az legyen előttünk, ami egyébként
mögöttünk van: a forrás. S aztán úgy roskadni
a fal tövéhez, hogy a mellünkön lilán daloló
nyakkendőnk ómódi szabadsága csorog és nem vér.
(Ajánlás
Herceg, én legközelebb – lesz, ami lesz, de
hármas balladát írok. A "double" csak 48 sor,
7350 forint. Ennyiből legföljebb egy McDonald's-ebédet
lehet összehozni. Egy olyan cyber-világot viszont,
monetikus galaktikát, melyben – Virilio szerint –
a pénz már csak informatikus művelet, azaz anyagtalan
lét, s leginkább posztmodern szabadság – szóval nincs olyan
együgyű isten, aki ennyi pénzből posztmodern szabadságot teremt.)
Hangfájl