Karácsony

Az ablakkeretnél a tél jeges 

szele süvölt be, rést mindig találva, 

mindig szembe. A falon átszivárog 

a sötétség – de már nem az a bársony, 



nem az a lélekkel rokon, meleg, 

csillagokkal telehintett sötétség. 

Hanem mint tengerből közeledő 

zúgás, mint vágtató csönd, rettegésünk 



attól a másiktól. Az örvényben kövek 

hánytorognak: az emlékek, a bűnök, 

válasz nélkül vérző kérdéseink. 

Isten önmagától megfosztott születése.

Műfaj:  vers

Szerzői jog:  Argumentum Kiadó