Jók voltunk, jók és engedelmesek

Megszólalók, közreműködők

Megszólaló

                          Nemzedékemnek
 
   Jók voltunk, jók és engedelmesek,
mint a cigánymeggyel teleaggatott kisfiúk a sétatéren,
      nem tapostuk le a gyöpöt s nem aknáztuk
   alá a parkba kiültetett dáliákat.
   Jók voltunk, jók és engedelmesek:
a hátbarugdosott, kósza kutyákért
   még álmunkban is fölszisszentünk,
   de a meghunyászkodó férfiak szemét,
   mint egy karambol vértócsáit, kikerültük.
   Jók voltunk, jók és engedelmesek,
láttuk Grúzia szikláit bátor napsütésben,
   ittuk borát,
      láttuk a hazaballagó Fekete-tengert alkonyatkor
s a száj nélkül maradt ősi isteneket
   és bársonyos gyomorral vacsoráztunk meg csak azért is.
A tormás fartőhöz Mozart muzsikált nekünk
   hideg csillagon állva.
   Jók voltunk, jók és engedelmesek,
szél fújt, félrebillentek velünk az évek,
mint lassan forduló repülőgép egy kivilágított
         város fölött,
   fölcsapott hozzánk a reklámtűz s a világtűz
      finom pernyéje,
   a fogadásra siető tábornokok váll-lapja sárgán izzott
de mi inkább Jancsó paradicsomi nőit néztük
         a mozivásznon
   s a sírkeresztekre aggatott, perverz kis bugyikat
      fogvacogva.
   Jók voltunk, jók és engedelmesek,
sajgó orrcsontunk fölött szoknyásan
      lépkedett át a balszerencse,
   céljához ért velünk a múlt,
de mi még mindig egy trombitás bál emlékét
      dédelgettük a háborúból,
mintha egy megtömött, rózsaszín zsák
   álmodott volna helyettünk éjszakánkint.