Megszólalók, közreműködők
Megszólaló
Mindent el kell dobni.
Sétáltam a parkban, porhanyó avaron. Beljebb a fű még zöld volt, rajta rőt meg sárga falevelek, a többi is úgy lógott már a környező tölgyeken, mint megannyi csüggedt kéz. Éreztem: ha türelmes leszek magamhoz, a csoda be fog következni.
*
Megbízni a valószínűtlenben, mint a valószínűhöz, sőt valószerűhöz vezető út kiindulási bázisában.
*
Azt hiszem, az örök dolgok megélésében és kifejezésében döntő szerepe van az efemer jelen idő átélésének. A mulandó dolgok mélyebbek az örökkévalóknál.
*
Száműzetésben élni, száműzetésben önmagunkból, az alkotásból, az Országból – legsajátabb országunkból –: van ebben valami keserűen nagyszabású, amit egy ideig így el lehet tűrni; később aztán elfelejtjük, hogy honnan is száműzettünk, és megmaradunk pusztán száműzötteknek – ezzel kezdődik a halál. Ha tehát élni akarunk, nem szabad megszűnnünk száműzetésünkben is örökké hazánkra, az Országra gondolni.
*
„Az én, amely megvalósítandó műnek tekinti önmagát…” – Nem új, de biztató; mondhatni, az egyetlen biztatás.
*
Az alkotás, ha megérdemli ezt a szót, a halál öléből fakad. Az alkotásnak egyszerűen a halál az erkölcse; jól meggondolva, az életnek is.
*
El lehet-e fogadni a világ értelmetlenségét, az egyszeri életünket követő teljes megsemmisülés gondolatát anélkül, hogy kétségbeesnénk, sőt erőt merítve ebből a gondolatból? Itt kezdődnék pedig a szabadság. Bizonyos értelemben az áhítat is.
*
A létezés, minden létezés kétségkívül beszéd. Ez a beszéd kétségkívül mindig ugyanazt mondja el: a létezést, amit azután a művészetek sűrítenek annak számára, akinek ez a beszéd szól, és aki kétségkívül ezt akarja hallani. Így tehát minden élet példa, és minden életet példaként kell élni. Minden élet valakinek szóló élet, és ennyiben – s csakis ennyiben – értelmes élet, ha magát az élet értelmét különben teljes homály borítja is.
*
Az nem kérdés, hogy van-e Isten vagy nincs. Az embernek mindenképpen úgy lehet csak élnie, mintha lenne.
*
negyedik.mp3
/ Letölt
Hangfájl