A hó, ez az ájult

A hó, ez az ájult, 

puszta arc, aminek látványától

mindig menekültünk, előttünk

fölmered. Kérjük, díszítse magát,

kérjük, ígérgessen, hiszen így

teszünk mi is a pirosítókkal vagy

mosolyunkkal, szemöldökünk

szénnel megrajzolt tüzes

vonalával, mert a meztelen

megjelenő arcot látva mozdulni

sem merünk, mert meztelenségünket

benne mintegy tükörben látjuk.

Igen, ez lesz az igazi oka

annak, hogy az ablaktáblákat

betesszük.

Műfaj:  vers