Megszólaló
„Judit, jössz-e még utánam?”
Balázs−Bartók
A szerződés ott áll a cédulákon,
És minden pontját hűtőmágnesek
Rögzítik: „Urad, asszonyod leszek”,
De: „Mesterségem űzöm és utálom.”
A gazdasági egyezmény, melyet
Életre és halálra megkötöttek,
Él és virul; s az éltető, nagy összeg,
Akár gömbölyded életük, kerek.
S a ház, akár egy átvilágitott
Üvegzseb:
Hét titka van, és mind a hét titok
Tüzes seb.
„Igazak-e a gúnyos ég alatt
A párok?”
„Igaz csupán a ház után maradt
Zsarátnok.”
Másodszor szót se szól, ki egyszer is
Behódolt már a csattanó tenyérnek;
Ha térdre kényszeríti őt az érdek,
Fölnéz a szörnyetegre: benne hisz,
És úgy csodálja tágra nyílt szemekkel,
Hogy törvényt bont, de karban tart az ember...
Arca a nőnél mindig visszatetszőbb,
De egy bordában szőtték mind a kettőt.
A rosszaságban mindegy, bárki jut
Előbbre;
Az oltárt egyikük vagy másikuk
Leköpte.
Éjfélkor, gyertyafénynél köttetett
Az alku,
S ki létre hívta, százszor rettegett
Hatalmú.
A nő titokszobákon megy keresztül,
Kockát vet rá az angyal és az ördög.
„Három pont, hogyha hármasikreket szül.”
„Száz pont, ha méhe nem terem gyümölcsöt.”
Fizet a boltban. Hogyha hazamegy,
Kelengye várja, rózsaszínű holmi.
„Ocsmány dolog a bűnben sokasodni.”
„Iskolázzuk a gyerekeiket!...”
Oly szép, ha lámpást gyújt az istenujj:
„Legyen fény!”
„Szárnyunk alatt melegszik minden új
Teremtmény...”
„Becsapni ezt a bűnnél ostobább
Világot?”
„Sokan legyenek, akikkel csodát
Csinálok!”
A síugrósánc ismerős idill:
A kisvasút, a nagy faház vidéke,
Hideghegy lejtőjén is szép a béke...
S a hazaút a hétköznapi drill:
„Vonásaikban képedet kerested?
Nyomodban a két kölyök szörnyeteg,
Akikre bűntelen emelsz kezet:
Egyik sem a te kincsed, a te tested.”
„Te vagy te, és ha társad elveszít,
Te sorsod;
S ha már a sorsod: tonnás terheit
Te hordod.”
„Üzend meg, hogyha élvezetre szánsz
Örökre.”
„Jön a tavasz, de nem a reneszánsz
E földre.”
A péntek este íze besamel,
A szombat abszint. Minden öröm akkor
Következik, mikor szokás. A falról
Valaki még egy tükröt leemel,
És így csodálkozik rossz napra rossz nap
– Vagyon, mit összeadnak, megszoroznak –,
És megjön címükről a körlevél,
És boldogságuk híre körbeér.
„Úgy szép, ha párban jár kínálat és
Kereslet,
És komoly képpel mímelnek merész
Szerelmet.”
„Kutyát tartunk, és fényes látszatot
A színen...”
„És nem jó, hogy közben vadul dobog
A szívem.”
Mint más Activityt, úgy játszanak
Szerelmet, Öncsalást meg Ámitást,
S kilónként fogynak is szemlátomást;
Miért, hogy minden zsúr után marad
Bűnös borfolt a citromsárga szófán?...
A távozó a liftbe lépve bólint:
A lépcsőházuk kiábrándító, mint
A karácsonyfa január utóján.
A csúnya nő feledné, merre van
Lakása,
Leejti pilláit, hogy pontosan
Ne lássa
Sorsának botrányát, s amit kiállt,
A tébolyt;
És lámpát olt és gyújt, és fölkiált:
„Elég volt!”
Útjuknak térkép nem szabhat határt;
Ki-ki megkapja, mire foga vásik.
Csak azt nem tudják úgy tíz óra tájt:
„Kicsoda oldalamon az a másik?”
Krétától Izlandig, reggeltől estig
Pöröl az undor és az unalom,
Mert olyan lett a hetedik napon
Az élet, mint a kelme, hogyha feslik.
„Úgy őrzi tévedését legbelül
A férfi,
Hogy elfelejt a kínról emberül
Beszélni.”
„Az ég alatt bejárja bajt hozó,
Nagy útját
Az élet és a hozzá tartozó
Hazugság.”