Fotó: Géczi János tárlatvezetése a PIM-ben, 2023.01.14., Petőfi Irodalmi Múzeum, Gál Csaba felvétele
2006-2007-ben Gáspár György, a PIM médiatárának munkatársa kilenc részes életútinterjút készített Géczi Jánossal. Géczi, több mint 60 kötet szerzője, író, költő, képzőművész, nevelés- és művelődéstudományi szakember, tavaly lett hetvenéves. A közel húsz évvel ezelőtt felvett beszélgetés során nemcsak gazdag alkotói pályájára derül fény, de egyúttal a kortársakhoz fűződő kapcsolatait, a barátságokat, az együttállásokat is megismerhetjük, valamint az interjú hozadékaként az irodalom bonyolult és érzékeny intézményrendszerébe is betekintést nyerhetünk.
Az itt közölt két részletben az író érvényesülése, az alkotók sorsa a téma, az a folyamat, amikor az irodalomszociológiai szempontok ütköznek a vakszerencsével.
Az első részlet az írói rámutatásról szól, arról a gesztusról, amikor egy író saját szellemi hátországát tárja a közönség elé, mintáit és elődeit bemutatva feltámaszt egy alkotót vagy leporol egy elfeledett életművet. A fő kérdés persze az, hogy kinek, s hogyan van esélye a megmaradásra? Mennyi az írói elhatározás vagy az irodalmi minőség szerepe, vagy ha mindennek ellenére az életművet belepi a por, van-e esély a feltámadásra?
A második felvételből megtudhatjuk, hogyan került közel Géczi János a vajdasági irodalomhoz, kikkel ismerkedett össze, s ez a kapcsolódás azután hogyan határozta meg pályáját és költészetét? Nem árulunk el titkot, ha az interjúból kiemeljük Tolnai Ottó nevét, hiszen a nemrégiben elhunyt Tolnait több generáció is "szellemi középpontjának" tartotta, költészete mellett személyisége is erős vonzással bírt sokak számára. Nincs ez másként Géczivel sem: egyrészt első, Tolnainál tett rögtönzött látogatását számtalan másik követi, másrészt verseiben is nyomon követhetők a rejtett és kevésbé rejtett Tolnai-nyomok. Tolnai mellett feltűnik még Sziveri János, Balázs Attila, Fenyvesi Ottó és Rajsli Emese neve is, mintegy illusztrálva a 21rovinj-ban elhangzó mondatot: „Addig mentem, amíg térképet nem sétáltam magamba.”