A csillog, de eltűnik ciklusból

Megállsz, szétnézel és átlépsz megint 
gyöngyfüggöny ajtaján a létezésnek 
Hol a láthatóban, hol félhomályban 
két föld szegélyén lépkedsz. 

Mint havazásban. Akadálytalan 
jársz a fekete-fehér rácsozatban. 
Egymáson zuhog át az olvadó 
s az áthatolhatatlan. 

S nem tudom, áll-e még sötét, királyi 
rongyaiban a város, vagy a szél 
üres mezőkön csapdos – nem tudom, hogy 
távolodom vagy rohanok feléd, 

mert az elboruló, hulló időben 
elemeire bomlik a világ. 
Hóra, sötétre. Nincs ki fellobbantsa 
még egy tél hajnalát.

Műfaj:  vers
Szerzői jog:  Argumentum Kiadó