A vívóterem

(Szín: utca Veronában)

Ott élek én, ahol Mercutio
már mindörökkön együtt-vív Tybalttal:
összetoppannak, mintha medvetalppal,
visszakoccannak, két kókuszdió.

Nincs kérdés, hogy „ki ez a Rómeó”,
„kik e famíliák”; és az se nagy baj,
ha a sértés: halálos. (Messzi, halk zaj.)
S mi-hogy bár, legjobb hittel mondva: jó.

Asszózás közben, köz-megegyezéssel,
vívó-zsákként letottyanunk pihenni.
Nem szól a vér szava: kifolyt belőlünk,
könnyűségünk oda; mégis: „Felőlünk...!”
Ki hitte volna, hogy csak ennyi, ennyi,
amit nem érünk föl karddal, se ésszel.

 

Műfaj:  vers

Megszólaló: 
Tandori Dezső