Szülői sírnál

0:00
0:00

Úgy lépkedek a kihalt temetőben,
mintha néptelen utcán igyekeznék
hazafelé, bár mind ideköltöztek,
követik, ahogy kapu mögül lesték
érkezésem, egy kintrekedt vénasszony
nyaka csikorog csupán, vontatottan,
mint akitől meg kellene ijedni,
de én attól a négyszögölnyi jusstól
félek, amelyre viszem, s ahogy illik,
elhelyezem a pesti virágcsokrot,
éppen akkor, a földig hajlás közben
jutok a legközelebb szüleimhez,
s fölsejlenek, mert nem láttam holtukban,
azt hiszem, élve vannak eltemetve,
tán azért gyújtok gyertyát, hogy a józan
kegyelet a figyelmet elterelje
a lángra, mely akár a röpke orsó 
füstöt fon a lassan fogyó viaszból.

Megszólaló: 
Ágh István