Részlet a Jin és Jang című ifjúsági verses regényből

31./A szívdobogás

A falon túl egy erdő áll,

Amiből tompa és kaotikus

Dobolás hallatszik,

Mintha minden fa belsejében

Egy harkály kopogtatna,

Mintha mindegyikhez egy magzati

Szívhang-hallgatót kötöttek volna.

 

A fiú hirtelen eltűnik a lány mellől,

Csak egy falevél marad a helyén

És pörögve a földre hull.

 

– A fiút fává változtattam – hallatszik az erdő

Istenének testetlen szélzúgáshangja. – Csak akkor

Válhat újra emberré, ha képes vagy

Kiválasztani, melyik fa ő.

 

A lány kétségbeesve mered az egyforma fatörzsekre,

Aztán lehunyja a szemét, nagy levegőt vesz,

Koncentrál, és az apja egyik emlékét

Próbálja segítségül hívni:

 

Éjszaka van, menyasszonyi ruhás

Fák állnak a ház előtt,

A fiú anyja a lány apjának mellkasára hajtja a fejét,

Aztán felnéz, és ezt mondja a férfinak:

„Minden szívdobogás más”.

 

A lány szeme felpattan,

„Minden szívdobogás más” – ismétli

Meg hangosan,

És az erdő beleremeg.

 

Odafut az első fához,

És dobogó törzséhez tapasztja a fülét.

Aztán a következő fához

Ugrik, majd a másikhoz, aztán a harmadikhoz…

 

Éjszaka lesz, mire a lány meghallja végre

A fiú ismerős szívhangját,

Amit senki máséval nem tévesztene össze.

 

A fa visszaváltozik fiúvá,

 

Mindketten elzuhannak,

A fiú elterül a földön,

A lány mellette fekszik,

 

Arcát meztelen mellkasához szorítva.

 

(Főnix Könyvműhely, 2016)

Megszólaló: 
Acsai Roland