Paper Star

               Egy kis labda emlékére,
               mert Szpéróm emlék-nevét ráírtam Londonban

Paper Star, te, kutyánknak
vett citrom gumilabda,
képzetnek hajigállak,
távollét kicsi napja,

ég-játéka a távol
lét Hyde park-közelének,
lennék, mintha, de máshol,
lombzöldek zizerésznek,

varjak szerteriadnak,
röpte-szerén puha gömbnek,
habzuhatag madaraknak
mennyek a vízbe pörögnek

csalképként, tovacsaptuk
történ, úszik a játék,
perc volt csak, ha becsaptuk,
mind, mi halálra a szándék:

Paper Star, te, ki Szpéró
fény-üzenése lehettél,
messzi elúszol, az ég ó
füstaranyán lehelet szél,

lónév ihlete, Csillag,
ólom-prése papírból,
rost-színeden sosem írnak
kis karmok, s ha a sírból,

vagy ha az őszi esőknek
pergésével eredvén,
elhagysz; félbe-előleg,
nem-tudhatni eredmény,

már csak a város, a fények,
már csupa emberi környék,
törtek egészbe-enyésznek,
éjfeketéllene: zöldjét

épp nem bánja a parki 
lomb s fű, futnak a lámpák,
három-szín, belehalni
nincs mibe, szív, mije vár rád

emlék ködnek, a padra
zöttyensz, messzi a nap rég,
Paper Star, sugaradba
tintát csorgat a vak vég.

 

Műfaj:  vers

Megszólaló: 
Tandori Dezső