Morgások

morgások szelindekszínű nyárban

rángatózó forró dőlt belek

levélen hangyák légiója

kostökbe zártan lepkebáb liheg

 

sanyarú boglyán felleg körbenyargal

epeömlés a párzó barmokon

lovon bikán büdös iszap palástja

dörgésben vastag vaskígyó oson

 

sötét subán megpuskázott madár

igézet nélkül árva vagy tudom

dérlepte halmod varjú kéri egyre

viaszfénye felsejlik combodon

 

birsalmasárga reggel függ szuszogva

hajfonatodban zománc és üveg

ezüstbe zárt sok esztendő csövén túl

süppedni hallom művirág szügyed

 

hasad födetlen hajnal bőre kékül

tonnányi bárka és ruhád csobog

virrad te fénylő pároscombú fürtös

rézszín bibéken csepp mézes csapok

 

Csönd és nagy csönd lent ténfereg a féreg

gondolom lélek bent elmélkedik

karsztvíz simítja szűri fent a márványt

az elmúlás elért már térdemig

 

Megszólaló: 
Juhász Sándor