Megszólaló
morgások szelindekszínű nyárban
rángatózó forró dőlt belek
levélen hangyák légiója
kostökbe zártan lepkebáb liheg
sanyarú boglyán felleg körbenyargal
epeömlés a párzó barmokon
lovon bikán büdös iszap palástja
dörgésben vastag vaskígyó oson
sötét subán megpuskázott madár
igézet nélkül árva vagy tudom
dérlepte halmod varjú kéri egyre
viaszfénye felsejlik combodon
birsalmasárga reggel függ szuszogva
hajfonatodban zománc és üveg
ezüstbe zárt sok esztendő csövén túl
süppedni hallom művirág szügyed
hasad födetlen hajnal bőre kékül
tonnányi bárka és ruhád csobog
virrad te fénylő pároscombú fürtös
rézszín bibéken csepp mézes csapok
Csönd és nagy csönd lent ténfereg a féreg
gondolom lélek bent elmélkedik
karsztvíz simítja szűri fent a márványt
az elmúlás elért már térdemig