Madárzsoké

Én 55 éves koromra
egy félbölcs, öreg zsoké lettem,
kentaurrá sose bomolva,
magam akadálylova egyben.

S mert félbölcsőben rengedezve,
félbe-szerbe mit is akarnék:
egy-egy versenyre benevezve
foglalkoztatom Rozinantét.

Felkantározom rock szinekkel.
Ráförmedek: „What’s Up?” Mi van, te?!
No, de hát neki ennyi sem kell,
rég ismer engem Rozinante.

Skóciai Ayr városában,
Burns költő urunk honi táján
szedi lábát, szedem a lábam,
Szépen végigmegyünk a pályán.

Fönn a fák cikcakk koronái,
hullt bikkmakkjaik lenn a fűben:
minden oly valósan királyi,
minden olyan valószerűtlen.

Körülnézünk - hol a mezőny, hé?
Hol vagytok, szélmalomhuszárok?
Rozinantém mindet legyőzné!
Se mezőny nincs, se bokor, árok.

Hajrá, az akadálytalanba!
Itt már a pálya sincs kimérve.
Fuss, Rozinante, rajta, rajta!
- Futunk, egy örök körbe érve.

Várnak ránk a lenyergelőben,
Főmedvém megpaskolja hátunk.
Szpéró is a tarkónkra röppen.
Ezért érdemes volt kiállnunk.

Aztán... ki tudja, mi van aztán.
Ez tán... amaz tán... nincs, ki tudja,
Skót Clyde Isten folyója partján
harsan a békák kutykuruttya:

jósol valami nagy eredményt,
melyből nekünk már soha részünk -
heverészünk fűgyökereknél, 
nyihorászunk csak, hazaértünk.

 

Műfaj:  vers

Megszólaló: 
Tandori Dezső