Madárzsoké

Contributors

Megszólaló

Én 55 éves koromra

egy félbölcs, öreg zsoké lettem,

kentaurrá sose bomolva,

magam akadálylova egyben.

S mert félbölcsőben rengedezve,

félbe-szerbe mit is akarnék:

egy-egy versenyre benevezve

foglalkoztatom Rozinantét.

Felkantározom rock szinekkel.

Ráförmedek: „What’s Up?” Mi van, te?!

No, de hát neki ennyi sem kell,

rég ismer engem Rozinante.

Skóciai Ayr városában,

Burns költő urunk honi táján

szedi lábát, szedem a lábam,

Szépen végigmegyünk a pályán.

Fönn a fák cikcakk koronái,

hullt bikkmakkjaik lenn a fűben:

minden oly valósan királyi,

minden olyan valószerűtlen.

Körülnézünk - hol a mezőny, hé?

Hol vagytok, szélmalomhuszárok?

Rozinantém mindet legyőzné!

Se mezőny nincs, se bokor, árok.

Hajrá, az akadálytalanba!

Itt már a pálya sincs kimérve.

Fuss, Rozinante, rajta, rajta!

- Futunk, egy örök körbe érve.

Várnak ránk a lenyergelőben,

Főmedvém megpaskolja hátunk.

Szpéró is a tarkónkra röppen.

Ezért érdemes volt kiállnunk.

Aztán... ki tudja, mi van aztán.

Ez tán... amaz tán... nincs, ki tudja,

Skót Clyde Isten folyója partján

harsan a békák kutykuruttya:

jósol valami nagy eredményt,

melyből nekünk már soha részünk -

heverészünk fűgyökereknél, 

nyihorászunk csak, hazaértünk.

 

Műfaj:  vers