Feltárások I.

0:00
0:00

És akkor nem a szemembe nézett
az a gyerek, a hátvéd, hanem
ide, és mutatom is a helyet,
hogy hová, a homlokomra, itt, mutatom
a homlokomat, a homlokomra nézett, mondom,
és persze egyből elpirultam, mert eszembe

jutott, hogy a múltkor is pont
így meséltem, ez a pirulás könnyen
megy nekem, inkább nem is megy,
hanem jön, könnyen jön, aztán meg
úgy marad, könnyen elpirulok, nyilván bőrvastagság
kérdése, vagy erezet, így lettek ezek

szerint az erek belehúzva a bőrbe,
jön egy kevés vér pluszban, némi
felesleg, mindjárt kijelzi, csak az a kérdés,
hogy miért jön annyi vér és
mit jelez, nyilván azt jelzi, hogy
most meg minek a francnak mesélem

el már megint, hallom a hangomat,
ahogy mesélek, ugyanaz a hang, ugyanolyan
magasságon mondom, ahogy a múltkor valaki
másnak, vagyis hát akkor megintcsak magamnak
mondom el, nem?, mindenkinek külön úgyse
megy, vagy egyszer egy valakinek, vagy

sokszor saját magamnak, hát ettől jön
biztos a vér, mit csináljak, akkor
már legjobb, ha befejezem, persze nem
volna muszáj befejezni, nyugodtan abba is
hagyhatnám, valamit kitalálnék, belekezdenék valami másba,
vagy csak fölállok mindjárt, és kimegyek

innen, szóval ahogy elkezdtük a játékot,
mondom, ők támadtak, a labda a
mi térfelünkön, a bíró is, én
meg álldogálok elöl, és akkor odasétált
mellém ez a valaki, a védőm,
egy alacsony, inas proligyerek, jött belőle

kifelé a nikotinszag, odalépett és belém
rúgott, csak úgy, egyszerűen belerúgott a
vádlimba, mondtam, és megint elpirultam, mert
miért mondtam, hogy vádli, miért vádlit
mondtam, amikor nem azt akartam mondani,
hanem lábszárvédőt, na mindegy, múltkor lábszárvédőt

mondtam, mert az volt, a lábszárvédőmbe
rúgott bele, pontosabban a sípcsontomba rúgott,
de ott van a lábszárvédő, tehát
mégsem csak úgy a sípcsont, nem is
fájt, viszont tényleg belém rúgott, igaz,
hogy nem a vádlimba, és akkor erre

én azt mondtam annak a proligyereknek,
baszd meg, hogy baszd meg, haver,
rugdosás nélkül is el tudod te
venni a lasztit, és erre, de
ezt már meséltem, a csóka nem
nézett rám, vagyis rám nézett, viszont

nem a szemembe, hanem a homlokomra,
ezt találta ki, megtalálta, hogy hova
kell, átnézett rajtam, mint aki nincs
is ott, mintha nem lennék ott,
és én akkor tényleg nem is
voltam ott, megtalálta a megfelelő helyet.

 

Műfaj:  vers

Megszólaló: 
Kukorelly Endre