Feltárások I.

Contributors

Megszólaló

És akkor nem a szemembe nézett

az a gyerek, a hátvéd, hanem

ide, és mutatom is a helyet,

hogy hová, a homlokomra, itt, mutatom

a homlokomat, a homlokomra nézett, mondom,

és persze egyből elpirultam, mert eszembe

jutott, hogy a múltkor is pont

így meséltem, ez a pirulás könnyen

megy nekem, inkább nem is megy,

hanem jön, könnyen jön, aztán meg

úgy marad, könnyen elpirulok, nyilván bőrvastagság

kérdése, vagy erezet, így lettek ezek

szerint az erek belehúzva a bőrbe,

jön egy kevés vér pluszban, némi

felesleg, mindjárt kijelzi, csak az a kérdés,

hogy miért jön annyi vér és

mit jelez, nyilván azt jelzi, hogy

most meg minek a francnak mesélem

el már megint, hallom a hangomat,

ahogy mesélek, ugyanaz a hang, ugyanolyan

magasságon mondom, ahogy a múltkor valaki

másnak, vagyis hát akkor megintcsak magamnak

mondom el, nem?, mindenkinek külön úgyse

megy, vagy egyszer egy valakinek, vagy

sokszor saját magamnak, hát ettől jön

biztos a vér, mit csináljak, akkor

már legjobb, ha befejezem, persze nem

volna muszáj befejezni, nyugodtan abba is

hagyhatnám, valamit kitalálnék, belekezdenék valami másba,

vagy csak fölállok mindjárt, és kimegyek

innen, szóval ahogy elkezdtük a játékot,

mondom, ők támadtak, a labda a

mi térfelünkön, a bíró is, én

meg álldogálok elöl, és akkor odasétált

mellém ez a valaki, a védőm,

egy alacsony, inas proligyerek, jött belőle

kifelé a nikotinszag, odalépett és belém

rúgott, csak úgy, egyszerűen belerúgott a

vádlimba, mondtam, és megint elpirultam, mert

miért mondtam, hogy vádli, miért vádlit

mondtam, amikor nem azt akartam mondani,

hanem lábszárvédőt, na mindegy, múltkor lábszárvédőt

mondtam, mert az volt, a lábszárvédőmbe

rúgott bele, pontosabban a sípcsontomba rúgott,

de ott van a lábszárvédő, tehát

mégsem csak úgy a sípcsont, nem is

fájt, viszont tényleg belém rúgott, igaz,

hogy nem a vádlimba, és akkor erre

én azt mondtam annak a proligyereknek,

baszd meg, hogy baszd meg, haver,

rugdosás nélkül is el tudod te

venni a lasztit, és erre, de

ezt már meséltem, a csóka nem

nézett rám, vagyis rám nézett, viszont

nem a szemembe, hanem a homlokomra,

ezt találta ki, megtalálta, hogy hova

kell, átnézett rajtam, mint aki nincs

is ott, mintha nem lennék ott,

és én akkor tényleg nem is

voltam ott, megtalálta a megfelelő helyet.

 

Műfaj:  vers