Egy fotel

Megszólalók, közreműködők

Megszólaló

                      Lucian Freud: Fotel a kandalló mellett, 1997

 

Üres fotel a kandalló mellett.

Csak most állt fel belőle valaki,

most hagyta el a helyét, a szobát.

Most vagy csak nemrég, nem olyan

régen, mint amikor még rinocéroszok

és mammutok lakták a Földet.

De aki benne ült, sokat ülhetett benne.

A háta jókora nyomot hagyott a támlán.

Vagy az inkább a tarkója nyoma?

A fenekénél a bőr majdnem berepedt.

Na és a karfák! Rajtuk a nehéz,

a láthatatlan, csontos kézfejek.

Vajon visszajön-e még az a valaki?

Vagy el se ment, s így vissza se kell jöjjön?

Lehet, hogy mindig más ül a fotelben?

Vagy ez a te foteled, és akárhol is vagy,

történjen bármi bármikor veled,

ez a fotel, ez őrzi a helyed?

Közben jönnek-mennek, mindig jön valaki,

s mint egy medencébe, beleveti magát,

fészkelődik, rugózik, szokja a szagát.

Vén fotel. Kell ez valakinek? Dobja ki?

Két megfeketült, sötétbarna karfa.

Nem, nem dobja ki. Kell neki.