Tiberius Rodoszon

0:00
0:00
 

 

Magad sem érted, mért vagy, ahol vagy,
te, ki nemrég még, fiók Arész,
pajzsa voltál a Birodalomnak,               
feledhető zug lettél ma: rész.
 
De itt tán véd a déli ég: égisz,
önmagadtól is, ha kisért a más,
ha fojt a látszat, a magadé is,
az árként habzó képmutatás,
s gyötör a sejtés, mindig ez voltál:
nemcsak közép, de középszer is,
búvóere az árnak, holtág,
s magad sem hitted, hogy Tiberis.
 
Mondták: légy jámbor kis házi isten. –
Önvád itt, ott csel, fortély-bazár. –
Iszapig merülsz sérelmeidben,
s várod, hogy magasba vessen az ár.
Virrad. Mi az oka a fénynek,                            
a tűznek az Attavirosz-hegyen?
Elmenekültél, hogy hazatérted
annál súlyosabb, végsőbb legyen?
 
A sorsod csillagjósdákban készül,
jövőt a kardod már nem oroz.
Leköröztek és leköptek végül,
de cipruslombbal legyez Rodosz.
Megszólaló: 
Tőzsér Árpád