Szpérónak, párizsi

Ha majd halott lesz Ön, és én, úton Auteuil-be,
Megyek az Egyesült Nemzetek fél-körútján,
Megyünk, ki-melyik-út, mert Önnek kedve szottyan,
Hogy egy pille-hajós programját ne törölje,

Mondom, de hát kinek, hajóznak egybegyűlve,
Mind, kikhez szólhatok, de csupán a borostyán
Rezdül a parkban itt, ahogy – muszáj! – hugyozván
Nézek, nem látja-e akárki, egyre körbe:

Akkor, Ön tudja jól, ugyanúgy semmi nem lesz,
Nem lesz több, mint ami szóként elmúlhat ilyképp,
Csak nem ragaszkodom kivételes helyemhez,

Nem ahhoz, hogy az élőt még oda visszaintsék,
Ahol se hol, se merre nincs már, és nincs ahonnét;
Nicsak, mit ad nekem? És az sincs, amit elvesz.

 

Műfaj:  vers

Megszólaló: 
Tandori Dezső