Rapszódiáink évada

Az évad nem oly simulékony,

meglátod szemében a kést,

keresztbe fektetve a vékony,

mindenütt rezgő szenvedést;

ám hiheted, te vagy a bárány,

télben fúlva bukdácsoló,

ájulatból dörgő szivárvány

csapódik eléd, mint golyó,

s hánynak a küszöb vas-fejére

tudod, mennyire nem igaz!

Két öklöd a tarkódra téve;

kint függőlegesen havaz,

s félálmodba nyit mormolászva

– déded csücsörgő dallama:

Nevess, kölykeid vígságára,

rapszódiák zord évszaka!