Porhó

Harminckettő hogy telhetett? 
Hogy múltak el napok, hetek? 
Letelt, 
s hitelt 

nemigen ad már a jelen. 
Nem voltam benne még jelen, 
úgy múlt 
a múlt, 

annyi idő, hogy szinte sok. 
De ért már más is, mint e sokk: 
hold is, 
nap is 

pólyálta hűlő életem, 
s amit nem tettem, tervezem 
e lét 
felét 

leélve: őrzöm arcomat, 
s eleddig nem zuhant sokat 
csecsem 
becse. 

sőt, egy bocsom is van (de szép!), 
beszélni is kezd majd ez év 
telén 
talán, 

de hogy mi történt, mire volt jó 
harminckét éven át e porhó, 
havam 
hevem 

hová gomolygott nyomtalan, 
és ugyan hol, ha nyoma van, 
szivek, 
szavak 

mélyén mi ülepszik, mi lesz, 
így fog eltelni, élni ez? 
Vagy túl 
a túl 

bonyolult léten, túl ezen 
egyszercsak majd megérkezem 
s ittlétemet 
átlátom ott?!