Póló meg bugy

Póló meg bugyi, ennyi volt 
rajtam, meg az a szoknya, 
amit annyira én is meg te is, 
tudod, merthogy olyan 
játékosan libben, te mondtad 
ezt, nem affektálok, ne hidd, 
szóval, szereted, amikor mutat 
meg takar is, rá’dásul azt az 
áttetsző csipkéset vettem, ami 
elöl is bevág, emlékszel, úgy, 
mintha beszippantaná valami, 
nem részletezem, képzeld csak
el, az nekem elég, és a lábszáram 
is szőrtelenítve volt, combom 
szolibarna, a pólóról most nem 
beszélek, csak annyit, hogy 
szerencsésen behegyesítettem,
ha érted, de miért ne értenéd, 
szóval, így ültem le vele szemben, 
mit mondja, elakadt a szava 
eléggé rendesen, láttam, hogy 
nézni se tud nagyon sehova se, 
és akkor keresztbe tettem a lábam, 
ahogy illik, oldalról-alulról jól 
beláthatott, nem is nagyon 
leplezte, így beszélgettünk 
Derridáról egy keveset, na, nem 
épp sokat, kérdezett valamit 
a nyelvfilozófiáról, majd Habermast 
említette, és közben kendőbe 
törölte izzadó homlokát, 
párásodó szemüvegét.

 

                                   Nőtincs, 2001. március 25.

Megszólaló: 
Mecseki Rita Eszter