Pedig

0:00
0:00
Balettre járunk, hogy kecsesebb legyen a mozgásunk,
          pedig meghalunk.
Kitanuljuk a sminkelés rafinériáit, szájkontúr, szemceruza használatát,
          pedig meghalunk.
Festetjük a hajunkat, mert belülről szebbnek látjuk, mint kívülről,
          pedig meghalunk.
Jelentős mennyiségű, különleges színű, ízű táplálékot juttatunk szervezetünkbe,
          pedig bármekkora burkot növesszünk is magunk köré,
          meghalunk.
Kézkímélő mosogatószert veszünk,
          pedig meghalunk, és annyit kímélt bőrünk kihűl.
Illatosító szereket kenünk magunkra, egy életen át küzdünk a büdösség ellen,
melyben az állatok oly remekül érzik magukat,
          pedig meghalunk, és végleg megbüdösödünk.
Sportolunk, és kidolgozzuk izomzatunkat, kiélesítjük reflexeinket,
          pedig meghalunk, és az izomkoloncok sorra leomlanak csontjainkról.
Évekig magoljuk növények illatát, formáit, tapintását, latin nevét,
          pedig meghalunk, és ez a tudás szerteszáll belőlünk,
          anyagtalanul, akár a pitypangpihék.
Városokat csodálunk, egymásba pászított kövek
szabálytalanságát, harmóniáját,
meghitt zugokat és szédítő térszerkezeteket,
          pedig meghalunk,
          és összeomlanak bennünk a kövek.
Szurkolunk, és felszisszenünk egy-egy pontatlan átadáson,
          pedig meghalunk,
          és a focisták is meghalnak mind egy szálig.
Filmeket nézünk és mély érzéseink támadnak,
haragra, örömre, nevetésre
ingerel a kétdimenziós illúzió,
          pedig meghalunk, és velünk halnak mély érzéseink,
          haragunk, örömünk, nevetésünk.
Emberekkel kerülünk kapcsolatba, és mély érzéseink támadnak,
haragra, örömre, nevetésre ingerel a háromdimenziós illúzió,
          pedig meghalunk, és velünk halnak mély érzéseink,

          haragunk, örömünk, nevetésünk.

Megszólaló: 
Lackfi János