Meghalni járok a közeledbe

0:00
0:00
Éjfél. A sötétben is növekednek
     a gyönge bodzák,
megyek köztük a temetőd felé,
kissé ittasan s ágrólszakadtan,
     mint a régi költők.
 
Rossz regényekben a Hold jár ilyenkor
     gyémánt hegedűvel
s denevér bóklászgat alacsonyan.
Én csak egy beteg rigót hallok nyöszörögni
             a bokrok alján,
     álmában félrebeszél.
 
Sírok, siratlak, abbahagyom és énekelek.
     Nézem a lóhalálba vágtató csillagokat
és rád kell gondolnom folyton, aki
     elgondolhatatlan lettél,
mint a világ délutánja s a levegő sebe
     szájam körül.
 
Azt súgja egy szó a sötétben: forró voltál.
     Egy másik azt: e földút emléke vagy,
             amelyen vakoskodom
     s lábad parázna nyomát
a megválthatatlan por még visszaadja.
 
Szavak, szavak. A semmi szívdobbanásai
     bennem: meghalni járó szavak,
mint ahogy meghalni járok esténkint
     én is a közeledbe,
végig a bodzás úton, végig a nehéz porban.
Megszólaló: 
Csoóri Sándor