A lópokróc

A lópokrócot 

apám vette a jegygyűrűk árából,

valahol a Teréz körúton,

amikor jött az első SAS behívó.

Az öreg szerint, akitől vette

semmi sem melegíthet jobban

télen a mínusz húsz fokban

egy munkaszolgálatost. Mint a pille,

könnyű és vékony. Egyébként meg

azt gondolta, hogy úgyis meghal,

meleg takarója a hó lesz.

De visszajött apám a lópokróccal, 

és rám maradt a szürke lópokróc,

mint a pille, könnyű és vékony,

ott hever valahol a régi dolgok közt,

ahol a kiszolgált hátizsák is, 

valamelyik szekrény alján

emlékeztet a hidegekre,

s hogy nem volt fázós, aki visszajött,

és a lópokrócot visszahozta.