A lópokróc

A lópokrócot 
apám vette a jegygyűrűk árából,
valahol a Teréz körúton,
amikor jött az első SAS behívó.
Az öreg szerint, akitől vette
semmi sem melegíthet jobban
télen a mínusz húsz fokban
egy munkaszolgálatost. Mint a pille,
könnyű és vékony. Egyébként meg
azt gondolta, hogy úgyis meghal,
meleg takarója a hó lesz.
De visszajött apám a lópokróccal, 
és rám maradt a szürke lópokróc,
mint a pille, könnyű és vékony,
ott hever valahol a régi dolgok közt,
ahol a kiszolgált hátizsák is, 
valamelyik szekrény alján
emlékeztet a hidegekre,
s hogy nem volt fázós, aki visszajött,
és a lópokrócot visszahozta.

Megszólaló: 
Kántor Péter