A külvárosban

A külvárosban úgy szokás:

ütni kell. Nincsen kifogás.

Kis cafka rád szól: adj fagyit.

Megesküdnél, nem hord bugyit.

Fal mellett ő öledre dől,

közben egy csikkel megkínál.

Fenekét napnak képzeled,

olyan gömbölyű és meleg.

Ha van nálad egy luftbalon,

tömheted három hajnalon.

…Piros, csöpp líciumbogyók

kukkolnak át a kőfalon…

Ám, hogyha elgondolkozol,

zsebmetszőkkel találkozol.

Joghurtról nincsen szó közöttük, –

hugyos pelenka lóg felettük,

és tisztelnek minden havert,

ha egy zsarut betegre vert.

A külvárosban így szokás,

nincs kifogás, nincs nyafogás.