Kérés ehhez a szonetthez

Szonett, hang-égitest, mértani mámor,

szép napjaimban keringő fémpihés hold,

kettőnek adj világot egy gyufáról:

annak, ki bízik, s annak, ki leszámolt

már minden bizalommal s minden áldott

nap oda röppenne a madarakkal,

hol korábban születtek meg a dolgok

és később halnak meg, mint e fanyar dal.

Szökdösni, világból világba járni

nincsen szárnya többé a keserűségnek, –

egyetlen nesz, maga a csend, akármi

elszólíthat már, akár az öröklét!...

de fenn meséld el azt is, ami nem fájt

lenn, s tartson meg kicsinynek az igazság.

Felv. 2016. május (Kötetben: Elemi szonettek, Napkút, 2013)