Kenyércédulák, Szerda

Megszólalók, közreműködők

Megszólaló

Ebben a meleg szurokban másképp működik

a világ, de különös módon, ha elképzelem,

még látszik is. Kicsit lassabban nyílik a kertkapu.

Vagy olyan sokáig közelednek egymáshoz

az utca két oldalán, hogy végül átköszönnek.

Nehezebben alszom el, az elintézetlen ügyekhez

kapcsolódó tárgyak sarka sorra nekiütközik

egy hajlékony jelzőkarónak.

És akkor utoljára, mert itt minden utolsó,

ebben a lágy, vagy testetlen, csillámló,

de inkább áttetsző anyagban már a jövő is

benne van, egy hangot, de mintha oldalt fekve,

csak fél füllel hallanám, és nem tudom,

hogy honnan, vagy egy név, a történetnek

tényleg már csak a maradéka. Most úgy

akartam élni, ahogy nekem jó.

De egy kis hiba is milyen hosszú ideje

alakul itt. Egy szó, és visszavonni.

Szinte már ha nem vagyok, azzal van

mindig is igazam, és erről van valami jel,

bizonyosság, mint egy furcsa módon terjedő

rezdülés a végek felől vagy egy súlyos buborék,

netán a kettő találkozása. Úgy akkor én is,

bár teljesen mindegy, kijutok vagy beleveszek.

 

Műfaj:  vers