A kapitány

Megszólalók, közreműködők

Megszólaló

A bazini elmegyógyintézet
parkjának homályában
időnként föl-föltűnt a Kapitány öles alakja
Végtelen sétái során
Mittel úr a költő is találkozott néha vele
pontosabban találkozott volna hogyha
a Kapitány az utolsó pillanatban
ki nem tért volna
a találkozás elől mindig Így hát
Mittel úr nem tudhatott többet róla
mint amit mindenki tudott
 
Nevezetesen azt hogy a rejtélyes ápolt még nemrég
bányamérnök volt egy uránbányában
(s egyúttal a hadsereg tisztje innen a Kapitány gúnynév)
s miután a számokba beleháborodott
ideggyógyintézetbe zárták hogy bizonyos dolgokról
ott kinn ne beszélhessen
 
Mittel úr a Kapitány láttán mindig megborzongott
mert a hórihorgas férfi – hosszú kabátja
fölgyűrt gallérja fekete szemüvege és szemébe húzott kalapja –
Griffinre Wells Láthatatlan emberének
szerencsétlen sorsú hősére emlékeztette
 
Akkoriban Mittel úr is szomorú esett ember volt
Fél éve halt meg az anyja
s Mittel úr olyan egyedül maradt a nagyvilágban
akár az ujjam
Ráadásul a sajtóban éppen akkor írták le róla szinte naponta
hogy fantaszta hogy szabadkőműves hogy nem realista hogy realista hogy...
Egyszóval az irodalomban is egyre magányosabb lett
Nem csoda hát hogy többszörös magányából
úgy menekült a pszichiáterhez
akár a hívő a gyóntatóhoz
A pszichiáter azonban hősünket nem oldozta föl
hanem – miután teleírt egy papírlapot a panaszaival –
bedugta az említett híres gyógyintézetbe
 
Mittel úr e fordulatra nem volt fölkészülve
Nehezen szokta meg új környezetét
Úgy vélte ő is a Kapitány sorsára jutott
valamiről neki is hallgatnia kell
A különbség köztük csak az volt hogy neki
sejtelme sem volt miről kell hallgatnia
E talány sok gondot okozott neki
Kínjában mindennap írt hát egy verset
s erősen remélte hogy minden versében
van legalább egy parányi abból a valamiből
amiről a fehér falak közt s a zöld platánok alatt
hallgatnia rendeltetett