Januári hajnal

Csendesebb nincsen, mint a befagyott tó,

beszédesebb nincs rezgő leveleknél, –

a januári, egyre fényesebb tél

súgja meg csupán, hogy tavaly mi volt jó.

Ami nincs már, nem ér véget a bánat

barlangjában: mérhetetlen időt kér.

Évek fogynak, mire az elmúlásnak

mélyebb jele támad a félelemnél.

Az is jó, ki sokat szeretett volna

szeretni, de képtelen volt leválni

a szenvedésről. Még a januári

hó is földünk itatja, zsugorodva.

Ha máskor nincs boldogság az időben,

most van még, mikor az idő időtlen.

Felv. 2016. május (Kötetben: Elemi szonettek, Napkút, 2013)