A Gyász című ciklusból

Elbírhatatlan hogy nem fáj halálod. 
Nem vagy velem s nem váltál tőlem el. 
Én, ki egykor házadban melegedtem 
úszom a tél fagyos felhőivel. 

Jobb volt míg tüskebokrok közt zuhantam 
feltárult jövőnkbe, a rémület 
lángjai közt mint itt e puha parton 
járni hol se napok, se éjjelek 

nem bontják szét a kristály-szürkeséget – 
létemet vagy nemléted tükrözi? 
Az ég alatt a semmi fodrozódik 
boltján olvadó pelyhek könnyei. 

Jobb lett volna akkor melléd feküdni 
didergő testemen holttestedet 
érezni mint ez édeskésen sűrű 
már szájam verdeső őrületet.

Műfaj:  vers
Szerzői jog:  Argumnetum Kiadó

Megszólaló: 
Beney Zsuzsa