Futrinka utca

Megszólalók, közreműködők

Megszólaló

Harmincnyolc év, futó fonál.

Az ember rojtokat talál

                    hanyag

                    anyag – 



e földi, pöttyös kis ruhán

mit hord és igazgat sután, 

                    kinek, 

                    minek,



ha egyszer úgyis visszabont,

feslik simából fordított, 

                    a Kéz, 

                    ha kész



már érzi, úgyse lesz soha

ha nem lesz léte otthona, 

                    akar 

                    akár



a színpadon a kesztyűbáb

játszani valami saját 

                    mesét, 

                    mi mást,





füstölgő kéményt, házikót,

Futrinka utcát, bármi volt, 

                    örök körök



után is fölvesz kis kötényt,

hisz telefonált az imént 

                    Cica- 

                    mica,



hogy Tádé meghűlt és beteg,

úgyhogy van dolga rengeteg, 

                    legyen 

                    egyen-



letesen befűtve a tökház,

vigyázz, Mazsola, nehogy megfázz, 

                    halál 

                    ha lel



utat is hozzánk, nem vagyunk

csak foszló filc, fonál, magunk 

                    helyett. 

                    Helyet



foglal középen, integet

és onnan csókol Titeket 

                    Böbe 

                    baba!

Műfaj:  vers