Fekete tejút, hangyák vonulnak

Megszólalók, közreműködők

Megszólaló

Fekete tejút, hangyák vonulnak honnan-hová, 

át a teraszon, le a lépcsőn, el a fal tövében, 

felülről (magasról) nézvést elmosódó sáv, sötét 

bizsergés csupán, kezdete s vége is kivehetetlen, 

csak ha lehajolsz (meghajolsz, letérdelsz), ha 

megfeledkezel emberi („mindenható”?) voltodról, 

csak akkor tekinthetsz bele a szemmel befoghatatlan, 

oda-vissza, ám végül is egyazon irányba tartó 

sodrásba (galaxisba?), s figyelhetsz meg (ha 

szerencséd van) egy-egy (alkalmi) bolygórendszert, 

amely mintha külön is működne, meg-megfordul  

a saját csillaga körül, mígnem beleveszik az eredeti 

(az eredendő?) mozgásba. Ennyi lenne csak? 

Több-e ennél, ha az idő (az idő érzékelésének) 

viszonylagosságára gondolsz? Több-e, kevesebb-e, 

gyorsabb-e a „hangya-idő” az „ember-időnél”?  

Mit tudhat a saját tengelye körül külön is megforduló 

hangya a távolabb „keringőkről”, a többi hangyáról? 

Az alattuk ki-kivillanó járólapokon, az anyagon, 

s az anyag-lelke gravitáción kívül összetartja-e valami 

(mi tartja össze?) az önmagát felülről (kívülről?, 

messziről?) sohase(?) érzékelő sokaságot? Azért 

lassít-e, oldalaz-e ki, áll-e félre egy-egy a millióból(?), 

vakarja meg a fejét, szöszöl, mocorog magában, 

hogy effélékről, például a végtelen vonulás okáról, 

céljáról  tűnődjön? Netán a gondolatait(?), érzéseit(?), 

álmát(?) feljegyezze róluk egy porszemre? Vagy csak 

elfáradt, megéhezett, megöregedett? Sejti-e, hogy 

valaki, aki nálánál sokkal(?) hatalmasabb, minden 

moccanását látja, figyeli, s azt tesz vele, amit akar? 

Fél-e emiatt? Érdekli-e, hogy mi lesz, ha rálépsz, 

(ha egy ember rálép), s belenyomódik, elvillan a 

maszatos semmibe? Hogy a sötét végtelen (is) odáig 

tart csak, ameddig a világos, ahol a személyes határa 

(a határotok) van, a kiszámíthatatlan talpig, amely most

(láthatóan) a társadé, aki miközben teszi a dolgát, 

belelép a tejútba, s a (meditáló?) hangyát (is) eltapossa? 

S merthogy (te is) a lába alá kerültél, anyáskodva 

(istenkedve?), nagyon magasról azzal nyugtatgat, hogy 

azért vonulnak a hangyák, mert eső lesz?