Emil, a nap

Az utóbbi időben én

ráadtam magam nem többre, nem kevesebbre:

igenis, filmeket fogok gyártani.

Emil fejével intett erre.

 

Megtömtem szagos tekercsekkel

zsebeimet, és kisétáltam

az utcára, erdőbe, tengerbe,

Emil fejével intett erre.

 

Lengett Emil, és megbeszéltük

a cselekményt, és a filmem terve

hatszáz méter gyönyörűség;

Emil feje ragyogott erre.

 

Majd barátságból – tán ugrálásból –,

(pedig éppen csak beszéltem fejével)

vérzett a szája… – Az est! – hebegtem…

Emil intett véres fejével…

 

1962. X., gépirat

 

Megszólaló: 
Juhász Sándor