Egy hétfő délelőtt Majdanekben

Megszólalók, közreműködők

Megszólaló

Egy költőtalálkozón vettem részt Lublinban,

volt néhány felolvasás, egy kirándulás

egy közeli festői kisvárosba,

amúgy semmi különös, semmi említésre méltó,

talán csak az a hideg abban a pinceklubban,

ahol egy éjszakába nyúló estén

együtt fáztunk, ki-ki az anyanyelvén.

Aztán az irodalmi programok lezajlottak,

a fesztivál véget ért, mindenki útra kelt,

és hirtelen Majdanekben találtam magam.

Mentünk az aprókavicsos hosszú úton,

a sötétbarna ablaktalan barakkok mellett,

mentünk csöndben az üres úton,

egy holland farmer fia meg én.

Egy év különbséggel születtünk,

ő egy holland farmon, én Budapesten,

ő 1948-ban, én 1949-ben,

s verseket írunk mind a ketten.

Van itt valakid? – kérdezte.

Egy rokonom? Egy szerettem?

Mindenki valakim Majdanekben!

Majdanek, Treblinka, Belzec, Sobibor…

Egyszer el kell fáradni valahol –

ha Majdanekben, akkor Majdanekben.

Fújt a szél, észre se vettem,

azon a hosszú, kavicsos úton 

egyszer csak nagyon elfáradtam,

mint egy gép, úgy lépegettem.

Majd elmúlik, elmúlik ez a fáradtság,

ez az október, ez a hétfő,

ez a vágy nem érezni semmit,

nem gondolni semmire többé.

Varjak bólogattak a fűben,

s mint egy gép, tovább lépegettem,

egy hétfő délelőtt, Majdanekben.