Az összes nevem

A követ, amit utánam dobtatok,

még mindig a kezemben tartom,

önző vagyok, és nem hallom

lépteim koppanását, talán nincs

cipőm, talán lábam sincs,

de enyém a kert, amit minden

éjjel feldúlnak és enyém a

kéz, ami egy hideg zsebben él.

Álmaimban bérlő,

emlékeimben házmester vagy,

halaid az én kenyerem eszik,

de ha elbújok, ne keresd a nyomom,

ha elszököm, ne gyere utánam,

csak mondd ki egyszer az összes

nevem, mert én egyre

sem emlékszem már.